A mezőny újonca ellen hazai pályán még akkor is győzni kell, ha az ellenfelünk eddig jól szerepelt – a győzelem helyett azonban kiadós vereségbe futottunk bele. Sok szurkoló volt a csarnokban, a hangulatra nem is lett volna panasz, ha nyerünk. Reméljük, hogy ez a mélypont, és innen csak felfelé vezet az utunk.
Mindenki tisztában volt vele, hogy az újoncra nem lehet legyinteni, elvégre nem véletlen, hogy a Fót már négy győzelemnél járt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy hazai pályán egy ilyen meccset meg kell nyerni!
Az első néhány perc alapján nem is tűnt úgy, hogy az lesz a vége, ami lett. Jól kezdtünk, az 5. percben Lawrence büntetőivel 12-7-re vezettünk. A folytatás azonban abszolút nem a mi szájízünk szerint alakult. Nem hullámvölgybe kerültünk, hanem egész egyszerűen nem tudtuk elkapni a ritmust, nem játszottunk jól, a támadásaink esetlegesek voltak, a védekezésünk pedig olyan, amilyen eddig – túl puha. A vendégek éltek a lehetőséggel, fordítottak és megnyerték az első negyedet (15-20), majd a másodikban tovább növelték az előnyüket. Amikor 19-27-et mutatott az eredményjelző, időt is kértünk, de nem igazán segített. Távolról nagyon rosszul céloztunk, a palánk alól sem igazán sikerült pontokat szereznünk, és még a büntetők sem mentek túl jó, így pedig nagyon nehéz jó eredményt elérni. A nagyszünetben 30-39 állt az eredményjelzőn, kész csoda, hogy csak ekkora mínuszban voltunk. Maradt esélyünk a fordításra.
A harmadik negyedet azzal az energiával, akarattal kezdtük, amilyennel az elejétől a végéig le kellett volna játszani ezt a mérkőzést! Punter, Brbaklics és Lawrence is bevágott egy hármast, kellően agresszívek voltunk, s amikor Rátgéber két büntetője is a gyűrűben landolt, már csak kettő volt közte (45-47). Felcsillant a remény! Moors egy közelivel egyenlíthetett volna, ám ez nem jött össze, s ezzel mintha ki is csúszott volna az irányítás a kezeink közül. Megint az ellenfél percei következtek, a Fót egy 9-0-s etappal ismét elhúzott (45-56) – kezdhettük elölről a kapaszkodást.
Az utolsó negyednek 51-62-ről futottunk neki. Egy betyáros hajrával meg lehetett volna fordítani ezt a meccset, de ezúttal nem volt bennünk annyi, hogy ezt megcsináljuk. A vendégek nem csak tartották, növelték is a különbséget, nem volt esélyünk arra, hogy fordítsunk. A vége 76-90 lett: nem kérdés, a szurkolóink ennél sokkal többet érdemeltek volna!
Sebastjan Krasovec: – Gratulálok a Fótnak a győzelemhez, ma egyértelműen jobb csapat volt nálunk. Jól felkészülten érkeztek, és több játékosuk is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, mi ezzel szemben nem tettünk bele elegendő energiát és erőfeszítést a mérkőzésbe, ráadásul több játékosunk sem a legjobb formáját mutatta. A félidőig mindössze két gólpasszunk volt, ami jól mutatja, hogy nem a saját játékunkat játszottuk. Túl sokszor próbáltuk egyénileg megoldani a helyzeteket, pedig ez nem jellemző ránk: egyetlen játékos sem tud egyedül mérkőzést nyerni, nekünk pedig csak csapatként van esélyünk sikeresnek lenni. A találkozó nagy részében azonban nem így játszottunk, és ennek meg is lett az eredménye.
NKA Universitas Pécs–PHOENIX Fóti Tigrisek 76-90 (15-20, 15-19, 21-23, 25-28)
Férfi kosárlabda NB I. A csoport, 9. forduló. Pécs, NKA Aréna, 800 néző. Vezette: Benczur Tamás, Major Ádám, Gombos Márk. NKA Universitas Pécs: Lawrence 10/3, Punter 19/9, Bor 7, Buglyó 3, Moors 8. Csere: Brbaklics 11/3, Rátgéber 4, Lukácsi 12/3, Komma 2, Burony, Kiss K. Vezetőedző: Sebastjan Krasovec. PHOENIX Fóti Tigrisek: Dancsecs 15/6, Mitchell 20/9, Kazy 1, Ellis 2, Juhos 24/6. Csere: Coulibaly 16, Kinney 5/3, Armaghani 4, Emelieze 3/3, Boinitzer, Kékesi. Vezetőedző: Surmann Gábor.
