Egy új játékos esetében sosem csak az a fontos, hogy mennyire jó teljesítményt nyújt a pályán, hanem az is, milyen a személyisége, mennyire tud beilleszkedni a közösségbe, mennyire tudja feldobni a többieket, húzni magával. Nos, nagyon úgy tűnik, amerikai légiósunkkal, Hayden Fransonnal ezen a téren sem nyúltunk mellé: mosolygós, vidám, közvetlen srác, akinek tetszik a városunk, párjával járja az utcákat, és már magyarul is bőszen tanul.
A közelmúltban, amikor Pécs Város Napján elvittük a kosárlabdát a csarnokból a belvárosba, Hayden Franson is kis csapatunk tagja volt. Simán bevállalta a kissé szokatlan feladatot, aztán már bent, a városban látszott rajta, hogy az ilyesmi abszolút nem nyomasztja, sőt, feldobja – nagyon jól érezte magát. Megtalálta a hangot az ismeretlenekkel is, közvetlen és barátságos volt. Mondhatni: igazi szurkolócsalogató figura. Aki nemsokára talán már magyarul szól hozzánk…
– Én tényleg közvetlen, társasági ember vagyok, szeretek beszélgetni az emberekkel, szeretek újakat megismerni, így érzem jól magam – mondta mosolyogva Franson. – Emellett nagyon örülök annak, ha különböző kultúrákat ismerhetek meg, tanulhatok arról, hogy mások hogyan csinálják a dolgaikat, ha beletekinthetek a mindennapi életükbe. Szerencsére nagyon könnyen megtalálom a közös hangot az emberekkel: ennek a titka az, hogy egyszerűen csak nyitottnak kell lenned, és kezdeményezned kell. A városi program nagy tetszett, bár azt sajnáltam, hogy nem tudtam a helyiekkel az anyanyelvükön beszélgetni. Mindent megteszek azért, hogy nemsokára már tudjak: amióta megjöttem, tanulok magyarul, aztán majd meglátjuk, mire jutok vele az év végére. Azért szeretném megtanulni, mert ez a ti országotok, és én nagyon szeretem a nyelveket. A magyar valóban nehéz, de már tanultam néhány másikat is, köztük akad hasonlóan nem egyszerű is. Beszélek franciául, portugálul és tahiti nyelven is: utóbbit kevesebb, mint kilenc hónap alatt tanultam meg, úgyhogy szerintem a magyarral is bátran próbálkozhatok.
Franson még sosem játszott külföldön, eddig az amerikai egyetemi bajnokságban bontogatta szárnyait, úgy érezte, hogy most, 25 éves korában jött el az ideje annak, hogy légiósnak álljon, és Európában építsen karriert. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy nem az Egyesült Államokban született: Franciaországban, Reims városában látta meg a napvilágot.
– Nagyon izgatottan várom, hogy fejlődjek, tanuljak, és itt, egy ilyen nagyszerű városban, egy ilyen remek klubban megkezdjem a profi karrieremet. Áldottnak érzem magam, hogy itt lehetek, és mindenképpen szeretném bizonyítani, hogy mire vagyok képes. A körülmények fantasztikusak, a regenerációs lehetőségek nagyszerűek: minden adandó alkalommal ki fogom ezt használni, mert a célom az, hogy a lehető legjobb állapotban tartsam a testemet ebben a hosszú szezonban – mondta Franson, majd elárulta, párjával kettesben is nagyon jól érzik magukat Pécsett. – Sokat kártyázunk, sétálunk a belvárosban, és természetesen elmegyünk a bevásárlóközpontba is. Ő is eljár velem edzeni a terembe, úgyhogy ez neki is jó program. A pécsi belváros, a főutca pedig nagyon kellemes hely egy sétára és egy kis beszélgetésre, nagyon élvezzük!
Mi pedig nagyon örülünk ennek! Érezzétek jól magatokat nálunk, Hayden!
