Új vezetőedző, Miljan Rakics irányításával vágtunk neki a szegedi bajnokinak, amelyen sérülés miatt nem számíthattunk Lawrence és Bor játékára sem. A harmadik negyed végén úgy tűnt, elúszott a hajó, ám az utolsó felvonásban mínusz tizennyolc pontról visszajöttünk mínusz egyre – sajnos fordítani végül nem tudtunk.
Nem sok jót ígért a mérkőzés előtt, hogy sérülés miatt két játékosunkra, Bor Gáborra és Jamarques Lawrence-re sem számíthattunk. Új vezetőedzőnknek, Miljan Rakicsnak tehát nem volt könnyű dolga az első meccsén, de nem volt más választásunk, így kellett nekigyürkőznünk ennek az alapból is nehéznek ígérkező összecsapásnak.
Az első két negyed alapján azonban úgy tűnt, jó esélyünk van a győzelemre. Az 5. percben már három sikeres triplánál tartottunk, és 11-5-re vezettünk, a negyed végére azonban elfogyott az előnyünk, 18-18-cal zártunk. A második felvonásban inkább a házigazdáknak állt a zászló, ők léptek el néhány ponttal, de folyamatosan tapadtunk rájuk, és Lukács hármasa végül azt eredményezte, hogy a nagyszünetben mi vezettünk 39-38-ra.
Jöhetett a folytatás – csak ne így alakult volna! A harmadik negyedben ugyanis teljesen lefagytunk, semmi sem működött. A 25. percben Mezőfi triplája után 45-44 volt az állás, három minutummal később viszont már 58-44-re állt a meccs… A negyed végén 63-46-ot mutatott az eredményjelző, vagyis ebben a tíz percben kaptunk huszonöt pontot, és mindössze hetet dobtunk – nagy kár volt érte!
Főleg annak fényében, ami az utolsó negyedben történt. Úgy tűnt, ez a meccs már lefutott, a 33. percben 70-52 volt az eredmény. Amit viszont nagyon jó volt látni, hogy ebben a helyzetben sem adtuk fel! A srácok minden energiájukat mozgósították, és jöttel felfelé, mint a talajvíz. Végre a régi Mezőfit láttuk, aki fapofával dobálta a pontokat, Moors is megállíthatatlan volt, Brbaklics is ezerrel dolgozott – a hátrányunk pedig egyre fogyott. Olyannyira, hogy az utolsó percre feljöttünk mínusz egyre, 75-74-nél pedig felcsillant az esély a győzelemre! Potyogtak a büntetők, és ebből a párbajból végül a hazaiak jöttek ki jobban: hat ponttal, 84-78-ra kikaptunk.
De mennyivel más vereség volt ez, mint a Fót elleni!
Miljan Rakics: – Egy újabb szoros meccset veszítettünk el, de mi vagyunk az egyik legfiatalabb csapat, tapasztalatra van szükségünk ahhoz, hogy lezárjuk az ilyen mérkőzéseket. Voltak pozitív dolgok, karaktert mutattunk az utolsó negyedben, visszajöttünk egylabdás különbségre, ám sajnos nem volt elég szerencsénk ahhoz, hogy nyerjünk. Néhány dologgal elégedett vagyok, néhánnyal persze nem, van pár olyan tényező, amelyben jobban kell teljesítenünk a folytatásban. Sikerült megállítanunk a tranzíciós játékukat, de túl sok támadólepattanót engedtünk a Szegednek, túl sok pontot szereztek második esélyből. Gratulálok a Szegednek, a legjobbakat kívánom nekik! A szünet alatt a lehető leggyorsabban próbáljuk összeszedni magunkat, hiszen vannak sérültjeink is, de nem tudunk mit tenni a kemény munkán kívül, azon dolgozunk, hogy jobbak legyünk a szünet után.
Mezőfi Márk: – Gratulálok a Szegednek a győzelemhez! Sok nehézségünk volt, meghatározó játékosaink hiányoztak, de mindent ott tudtunk hagyni a pályán. A harmadik negyedben mélyrepülésben voltunk, a negyedik negyedben viszont karaktert mutattunk, bár nem tudtuk feltenni az i-re a pontot. A szünet alatt mindenki kipiheni magát, és újult energiával jön vissza, készülünk a következő meccsre.
Délút-SZTE-Szedeák–NKA Universitas Pécs 84-78 (18-18, 20-21, 25-7, 21-32)
Férfi kosárlabda NB I. A csoport, 10. forduló. Szeged, Városi Sportcsarnok. Vezette: Nagy Viktor, Jankovics Viktor, Szőts Dávid. Délút-SZTE-Szedeák: Kerpel-Fronius 4, Nagy S. 5/3, Drenovac 32/12, Turner 17, Glisics 11/3. Csere: Henderson 13/3, Antalics 2, Szentkuti. Vezetőedző: Andjelko Mandics. NKA Universitas Pécs: Lukácsi 9/6, Punter 8/3, Brbaklics 13, Buglyó 3/3, Moors 27/9. Csere: Mezőfi 11/9, Rátgéber, Kiss K. 3/3, Komma 4. Vezetőedző: Miljan Rakics.
