Nagyon közel állt hozzá csapatunk, hogy megszerezze az első győzelmét ebben a szezonban, hiszen szinte végig vezetett a tavalyi ezüstérmes Szolnok ellen. De csak szinte: az utolsó öt perc a vendégeké volt, akik hatalmasat hajráztak, mínusz tizenegy pontból plusz négyet csináltak, és ezzel megnyerték a meccset.
Harmincöt percen keresztül nagyon jó volt nézni csapatunk első hazai bajnokiját. Küzdöttünk, akartunk, nem is játszottunk rosszul, nem mellesleg harmincöt percen át végig vezettünk, és jobbak voltunk a tavalyi ezüstérmesnél.
Aztán jött az utolsó öt perc…
De ne szaladjunk ennyire előre, menjünk csak szép sorjában! Az első pontjainkat Brbaklics szerezte, aki a folytatásban is nagyon jó teljesítményt nyújtott (dupla-duplával zárt, 14 pontot dobott és 13 lepattanót szerzett), és bizony a csapattársaira sem lehetett panasz. Jó volt látni a csapatunkat, küzdöttek, harcoltak a fiúk, ennek köszönhetően az 5. percben 15-7-es állásnál időt kellett kérniük a vendégeknek. Hatott is, felzárkóztak, ám ezt a negyedet így is meg tudtuk nyerni. Miként a következőt is. Jól szállt be Bor Gábor, Rátgéber Tamás keményen védekezett, majd nagy szlalom után szépen értékesített egy ziccert, Moors a palánk alatt dolgozott keményen – folyamatosan vezettünk. Tegyük hozzá rögtön, lehetett volna nagyobb is az előnyünk, ha jobban büntetőzünk: sajnos sokat hagytunk ki, az első félidőt 8/19-es mutatóval zártuk, ami büntetők terén nagyon rossz teljesítmény. Ennek ellenére a nagyszünetben nekünk állt a zászló, 35-33-ra vezettünk, és érezni lehetett, hogy lesz esély a győzelemre.
A harmadik negyedben is álltuk a sarat, nem hagytuk, hogy ellenfelünk lendületbe jöjjön. A srácok vetődtek a labdáért, ha kellett, mindent megtettek azért, hogy továbbra is mi legyünk előnyben. Az utolsó felvonásnak 55-50-ről futottunk neki, és nem sokkal később már több mint tíz ponttal (67-56) vezettünk, miután Rátgéber bevágott egy távolit. Miután ekkor már csak öt perc volt hátra, kezdtük úgy érezni, hogy ez a mérkőzés meglesz, és bravúros győzelmet fogunk aratni.
Tényleg nagyon közel voltunk hozzá.
A sajtot azonban kiénekelték a szánkból – és ez bizony nagyon fájt. A 67-56-ból ugyanis 67-70 lett három perc alatt. Teljes rövidzárlat volt, képtelenek voltunk pontot dobni, és nem is tudtuk kivédekezni a Szolnok támadásait. Semmi sem jött össze ebben az időszakban, de így is volt esélyünk győzni, ami azért elég nagy pozitívum az Olaj ellen. Amikor aztán 69-70-nél Brbaklics labdát szerzett, ismét úgy éreztük, hogy lesz bennünk elég erő a fordításhoz, ám újabb és újabb hibát vétettünk, amit a vendégek kihasználtak. A vége négypontos vereség lett, ami a látottak alapján nagyon fájó, hiszen folyamatosan vezettünk (nem mellesleg: tizenöt büntetőt kihagytunk…) – tényleg nagy kár ezért az elszalasztott esélyért!
Sebastjan Krasovec: – Gratulálok a Szolnoknak a győzelemhez, a végén sikerült megfordítaniuk az állást. Nem tudtunk megbirkózni az ellenfél fizikai játékával, és az utolsó két percben elkövettünk néhány labdaeladást, ami eldöntötte a mérkőzést. Ettől eltekintve a találkozó nagy részében nagyon jól játszottunk. Jó küzdelem volt, mindenki nagy energiával harcolt. Összesen tizenöt büntetőt hagytunk ki, és egy ilyen szoros meccsen ez túl sok, úgyhogy ezen a téren még sokat kell dolgoznunk. Mindig nehéz egy ilyen vereség, főleg egy ilyen szoros végjáték után, de látszott a fejlődés a paksi mérkőzéshez képest, úgyhogy továbbra is keményen dolgozunk. Remélhetőleg a következő összecsapáson már jobban fogunk teljesíteni.
NKA Universitas Pécs–NHSZ-Szolnoki Olajbányász 70-74 (18-17, 17-16, 20-17, 15-24)
Férfi kosárlabda NB I. A csoport, 2. forduló. Pécs, NKA Aréna, 700 néző. Vezette: Nagy Viktor, Jankovics Viktor, Kovács Nimród. NKA Universitas Pécs: Lawrence 7, Punter 7/3, Brbaklics 14/3, Buglyó 3/3, Moors 14. Csere: Bor 14/3, Komma 2, Lukácsi 1, Rátgéber 6/3, Franson, Mezőfi 2. Vezetőedző: Sebastjan Krasovec. NHSZ-Szolnoki Olajbányász: Brantley 4, Pierre-Louis 16, Pallai 3, Cseh 9/3, Goodwin 7. Csere: Barnes 19/6, Krnjajski 7, Molnár 6, Rudner 3/3. Vezetőedző: Mikko Larkas.
