Az európai kosárlabda nem ismeretlen terep számára, hiszen már több szezont töltött az öreg kontinensen, a magyar lesz a negyedik bajnokság, ahol pályára lép. A játék több elemében is képes jó teljesítményre, amikor kell, szervez, pontot szerez, passzol – a lényeg, hogy a csapat hasznára legyen. New Yorkból származik, igazi kosaras családban nőtt fel, játszott az édesapja is, a bátyja pedig a Barcelona egyik legjobbja, csapatkapitánya, aki több európai topklubban is megfordult már. Ismerjétek meg jobban amerikai légiósunkat, Kieffer Puntert!
Nagyon úgy tűnik, hogy ha a karaktereket, az emberi kvalitásokat nézzük, akkor idén alaposan belenyúltunk! Csapatunk mindennapjaiból az derül ki, hogy remek emberek alkotják a keretet – nem csoda, hogy jó a hangulat. Amerikai légiósunk, a 27 éves bedobó, Kieffer Punter is egy közvetlen, kedves, társasági ember, akivel könnyű jó közösséget teremteni.
– Nagyszerűen telt itt az első néhány hetem, nagyon jól érzem magam – mondta nagy mosoly kíséretében Kieffer. – Kiváló közösséget alkotunk, mert a keret tele van olyan srácokkal, akik sikeresek akarnak lenni, és ezért keményen is dolgoznak. Nem mellesleg a klub mindent biztosít a csapat, a játékosok számára, amire csak szükség lehet: épp ezért szerintem hatalmas lehetőség van ebben a társaságban, nagyon jók lehetünk ebben a szezonban!
Az európai kosárlabda nagyon hasonló volt az egyetemihez, tette hozzá Kieffer. Természetesen voltak nehézségei is, hiszen sokat kellett fejlődnie ahhoz, hogy jobb játékossá váljon, de ez a folyamat része. Nagyon szeretett Szerbiában, Boszniában és Cipruson is élni, de már most azt mondja, hogy Pécs, Magyarország különösen közel áll a szívéhez, nagyon könnyen beilleszkedett, komfortosan, otthonosan érzi magát nálunk: „Tényleg imádom a magyar embereket, nagyon udvariasak és kedvesek, mindenhol szeretettel fogadtak! Pécs pedig gyönyörű város: bár eléggé otthonülő típus vagyok, de itt szeretek kimozdulni, közös programokon résztvenni a csapattársaimmal”.
Igazi kosaras családban nőtt fel, ennek köszönhetően gyakorlatilag a vérében van a játék. Édesapja is kosarazott, a bátyja, Kevin pedig nagyon sokra vitte: a Barcelona egyik legjobbja, csapatkapitánya, aki korábban végigjárta az európai topklubokat, játszott a Virtus Bolognában, az Olympikaoszban, a Zvezdában, az Olimpia Milánóban és a Partizanban is.
– Nagyon büszke vagyok a bátyámra! Amellett, hogy kiváló kosárlabdázó, nagyszerű ember is, aki az egyik legkeményebben dolgozó, legfegyelmezettebb sportoló, akit valaha láttam. Csodálom a sporthoz való hozzáállását, és amennyire csak lehet, próbálom én is átvenni ezt tőle. Az édesapánk is kosárlabdázott, ráadásul New Yorkból származunk, ahol a kosárlabda a kultúra szerves része. A sportág tehát nemcsak családi, hanem New York-i hagyomány is, szóval a szenvedélyem nagy része abból fakad, hogy honnan jövök és milyen hatások értek. Természetesen a Knicksnek szurkolok, a mindenkori kedvenc játékosom Kobe Bryant, jelenleg pedig Stephen Curry áll hozzám a legközelebb!
S hogy mit kaphatunk majd tőle a pályán az előttünk álló szezonban? Nos, ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, mindig azt próbálja csinálni, amit a játék megkíván. Az egyik meccsen arra van szükség, hogy pontokat szerezzen, máskor arra, hogy passzoljon és jól szervezze a játékot. Nincs ezzel semmi problémája, mert „a játék leginkább arról szól, hogy a csapatnak mire van szüksége tőlem ahhoz, hogy együtt sikeresek legyünk”.
– A célom az, hogy a lehető legmagasabb szinten játsszak, és folyamatosan versenyezzek. Kiemelkedő szeretnék lenni abban, amit csinálok. Imádom a kosárlabdát, mindent szeretek, ami együtt jár vele! Számomra ezért nem feltétlenül maguk az elért eredmények a legfontosabbak, hanem inkább az az érzés, hogy valójában egy olyan srác vagyok, aki akkor a legboldogabb, amikor a labda a kezében van.
