A szezon egyik legkellemesebb meglepetését (már ha egyáltalán lehet meglepetésnek nevezni) Akadémiánk saját nevelésű játékosa, Scherer Bálint szolgáltatta, aki a mögöttünk hagyott évadban bizonyította, hogy érett az NB I. A csoportra, bátran számolhatunk vele. Most elárulta, hogy korábban mikor jött el számára az áttörés, miként azt is, hogy az elmúlt évek során milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, ki miatt voltak például álmatlan éjszakái. Most viszont mindent elmond: Scherer Bálint 37/37!
A 2023/2024-es szezonban, amikor felnőtt csapatunk újoncként szerepelt a legmagasabb osztályban, az NB I. A csoportban, arra a kérdésre, hogy ki játszotta a legtöbb mérkőzést, mindenki egy tapasztalt játékos, esetleg egy légiós nevét dobná be. Érthető. Ehhez képest az igazság az, hogy a mindössze 22 éves Scherer Bálint nevéhez fűződik az a nem mindennapi tett, hogy egyetlen tétmeccset sem hagyott ki, a szakmai stáb mindegyiken számíthatott rá, és mindegyiken bizalmat is szavazott neki!
Hogy miként jutott el idáig Csibi? Maradjunk annyiban, hogy nem volt könnyű útja, megküzdött minden olyan akadállyal, amivel utánpótláskorú játékosként meg lehet és meg kell, és a felnőtt mezőnyben is állta a sarat.
– Bennem mindig megvolt az akarat, hogy a legmagasabb szintre kerüljek – árulta el Scherer Bálint, aki pécsiként Akadémiánkon kezdte kosaras karrierjét, és hosszú évek után itt jutott el odáig, hogy az NB I. A csoportos csapatunk, az NKA Universitas Pécs teljes értékű játékosa legyen. – Folyamatosan néztem az NBA-t, a legmagasabb ligákat, és azért dolgoztam, hogy egyszer majd odakerüljek, azért kosaraztam nyáron rengeteget a haverokkal is. Az igazság az, hogy az utánpótlásban a fizikumom még nem volt meg, de nagyon sokat jelentett számomra, hogy Zalay Zoltán ebben az időszakban mindig emlegette, hogy megvannak az adottságaim ahhoz, hogy a legmagasabb szinten is játszhassak. Gyakorlatilag tartotta bennem a lelket, mert nyilván voltak hullámvölgyek is. Emlékszem, volt egy junior döntő, ahol elkezdtem játszani, na, az jelentette szerintem az áttörést! Úgy érzem, akkor kezdték el látni az edzők is, nem csak én, hogy valójában mi is van bennem.
Mindezzel együtt Bálint az utóbbi években egyszer sem játszott annyit, mint épp most, az A csoportban, nem mindig lehetett rá folyamatosan számítani. Jöttek a sérülések, és úgy tűnt, mentálisan sincs még teljesen készen a feladatra. Egészen eddig!
– Egyetlen meccset sem hagytam ki, és edzést sem túl sokat! Elárulom, ezt is tűztem ki célul magam elé. Régóta dolgozom azon, hogy ez összejöhessen, mert tudni kell, hogy fizikálisan a topon kell lenni ahhoz, hogy ne sérülj meg. Abban, hogy ilyen szezonom volt, hatalmas szerepe van az erőnléti edzőnknek, Stefan Pajicnak, nagyon sokat köszönhetek neki. Tisztában vagyok azzal, hogy csak akkor tudom a maxot adni a pályán, ha nem akasztanak meg folyamatosan sérülések. Szezon közben éreztem is, hogy ennek mekkora jelentősége van: nyilván nagyban köszönhető az égieknek, hogy sikerült, emellett az Akadémia kifogástalan körülményeinek, Stefannak, és persze magamnak is. Korábban tényleg volt pár sérülésem, ami miatt egy-két hónapot ki kellett hagynom. Most nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ez ne történjen meg újra, mert bizony pokoli rossz érzés, amikor kívülről nézed, mi történik a pályán. Tanul az ember…
A mentalitását érintő kérdéssel kapcsolatban Csibi úgy fogalmazott, ő mindig igyekezett úgy hozzáállni, hogy fejben maximálisan ott legyen. Pontosan tudta, hogy csak akkor tud tovább fejlődni, ha ott lehet a pályán, ha játszhat, amiből pluszt tud meríteni, ami hitet ad neki a folytatáshoz. „A legutóbbi szezonban nagyon sokat jelentettek a csapattársaim. Rengeteget tanultam a tapasztaltabb, az NB I. A csoportot már megjárt játékosoktól, de Jordan Walkertől is: nagyon tetszett az amerikai mentalitása, a profizmusa, az állandó optimizmusa! Érdemes volt rájuk figyelni.”
Így igaz, mindig érdemes figyelni a tapasztaltabbakra, tanulni kell tőlük, ki kell használni, hogy ők is ott vannak a csapatban. Ugyanakkor nem kis nehézséget jelenthet az egy fiatalnak, hogy mindig jön egy új játékos, aki esetleg idősebb, több rutinja van – az edzőknél pedig rögtön ő kerül előtérbe.
– Persze, hogy ez foglalkoztatja az embert, hiszen mindenki érzékeny, így az ilyen változások engem is mindig megérintettek. Ugyanakkor mindig arra próbáltam koncentrálni, hogy következetesen, állandóan segítsem a csapatot. Egyszerű a képlet: nem lennék igazi sportoló, ha megállnék egy hullámvölgynél! Mindig azt próbáltam tenni, amire a csapatnak szüksége van a győzelemhez.
Például bedobni néhány triplát. Vagy keményen védekezni. Menni a lepattanókért. Nem kérdés, Bálint nagyon sok mindenben lépett előre, fejlődött az utóbbi hónapok, évek során, ennek köszönhetően igazán hasznos tagja a csapatnak, az edzők pedig szívesen vetik be, mert tudják, mit kaphatnak tőle. „Nagyon sokat dolgoztunk, például minden edzésen több százat dobtam rá, amivel nincs semmi bajom, mert tudom, hogy ettől jobb leszek! Való igaz, hogy sok mindenben előrébb léptem, aminek természetesen nagyon örülök. Pontosan tudom, és a társaim is érzékeltették velem, hogy ha tisztán megkapom a labdát, nyugodtan dobjam el, mert jó eséllyel a gyűrűben landol! Meg is teszem gondolkodás nélkül. De másban is igyekeztem segíteni a csapatnak, úgy érzem, védekezésben is fejlődtem, és a lepattanók terén is – tudatosan megyek a támadókért!”
Bálint az Akadémiánkon töltött hosszú évek során kiváló edzőkkel dolgozhatott együtt. Köztük volt Ivica Mavrenski, aki híres a szigoráról – ennek ellenére játékosai nagyon szeretik. Csibi is jó szívvel gondol rá, ám elárulta, azért a közös munka nem mindig volt egyszerű és zökkenőmentes.
– Elképesztő a mentalitása! Folyamatosan győzni akart, ennek érdekében pedig minden edzésen és minden meccsen a maximumot várta mindenkitől. Bevallom, nem volt mindig könnyű vele, amikor leüvöltötte az embert, azt nem volt egyszerű elviselni. Nem egy álmatlan éjszakám volt miatta. De most, hogy visszagondolok erre az időszakra, pontosan tudom, hogy rengeteget tanultam tőle, és nagyon sokat köszönhetek neki!
Mi is, hiszen ennek a munkának is köszönhetően lett Csibi olyan játékos, amilyen most – vagyis aki megállja a helyét a legmagasabb szinten is. Nemrég kétéves szerződést kötöttünk vele, jelezve, hogy hosszabb távon is számítunk rá.
– Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen jó eredményeket értünk el, és hogy folyamatosan segíthettem a csapatot. Jó lenne, ha legközelebb érem közelében végeznénk, szerintem minden körülmény adott ahhoz, hogy ez összejöjjön, jó a csapat, sok benne a tehetséges fiatal. A szezon során folyamatosan fejlődtünk, ahogy én is, Csirke Ferenc nagyon sokat tett ehhez, és ebből következően abban hiszek, hogy a folytatásban még jobbak leszünk. Nagyon jó érzés kimondani, hogy bár egy játékos sosincs teljesen készen, én úgy gondolom, NB I. A-csoportos kosaras vagyok, és az előttünk álló időszakban is meg fogom állni a helyem a legjobbak között, a legmagasabb szinten. Nyáron is edzeni fogok, hogy a következő idényben még többet adhassak a csapat teljesítményéhez! – fogalmazott csapatunk 15-öse.
Örülünk az újabb (legalább) két közös évnek, Csibi!
