Nagyon jó közösség van kialakulóban csapatunknál, mind a magyar, mind a külföldi játékosok olyan személyiségek, akik könnyen megtalálják egymással a közös hangot, nyitottak. James Moors Új-Zélandról érkezett hozzánk, és elmondása szerint őket pont az jellemzi, hogy lazák, barátságosak, szeretik a természetet. Ő egy kifejezetten versenyző típus, sosem elégszik meg azzal, hogy éppen hol tart, nem mellesleg nagyon tudatos is, figyel a testére – elképesztő fizikummal rendelkezik. Azt is elárulta, hogy előadja a tradicionális maori táncot, a hakát, ha…
Csapatunk egyik új légiósa James Moors, aki Új-Zélandról érkezett hozzánk. Jól megtermett srác, aki duzzad az erőtől: 26 éves játékosunk 208 centis, vagyis a palánk alatt biztosan képes lesz felvenni a kesztyűt a legkeményebb ellenfelekkel szemben is. Az hamar kiderült róla, hogy könnyű vele szót érteni, egy húron pendülni, nyitott, barátságos és közvetlen.
– A pécsi klub rendkívül befogadó és profi, amióta megérkeztem, nagyon jól érzem itt magam, könnyű volt beilleszkednem – mesélte James. – Minden magas színvonalat képvisel, az edzők, a vezetőség, a létesítmények, úgyhogy tényleg minden feltétel adott a fejlődéshez. Gyorsan kialakult egy jó hangulatú, ugyanakkor versengő csapat, úgy érzem, remek közösséget alkotunk, a pályán kívül is sok időt töltünk együtt, ami nagyon fontos.
Ez lesz a negyedik szezonja Európában. Minden év, minden klub más módon segítette a fejlődését – mind játékosként, mind emberként. Természetesen a különböző játékstílusokhoz időbe telt alkalmazkodni, de mindig nagyon élvezte, és örült neki, hogy rengeteg tapasztalattal gazdagodott.
– Nagyon szeretnék egyszer eljutni a rendkívül versenyképes ausztrál élvonalba, az egyik fő célom az, hogy ott kosárlabdázzak. Persze nyitott vagyok arra, hogy a világ más pontjain is kipróbáljam magam, szívesen folytatom majd Európában, ha megfelelő lehetőség adódik. Kifejezetten versenyző típus vagyok, aki mindig győzni akar. Keményen, fizikálisan küzdök a pályán, büszke vagyok arra, hogy nagyon határozottan védekezek, és agresszívan harcolok a lepattanókért. Támadásban pedig igyekszem jól olvasni a játékot, segíteni a csapattársaimat, és a pálya különböző területeiről is magabiztosan tudok pontokat szerezni.
James nem egyedül érkezett hozzánk, jött vele a párja, Sydnee is, akivel nagyon jól érzik magukat Pécsett, pillanatok alatt megszerették a várost. Szeretnének belőle minél többet felfedezni: szerintük gyönyörű a Széchenyi tér, a belváros a sok történelmi emlékkel, nem mellesleg rengeteg a jó étterem, az emberek pedig barátságosak és vendégszeretők.
„Mi, új-zélandiak is hasonlóak vagyunk, meglehetősen laza és barátságos emberekként jellemezném magunkat. A legtöbben szeretjük a természetet, a szabadtéri programokat, és persze a tengerpartot.”
Olyan, mint egy gép, gyakorlatilag nem lehet kifárasztani, jellemezte csapatunk erőnléti edzője. Nem csoda, hogy így bírja a strapát: nagyon tudatosan figyel a testére, a fizikumára.
– A testem karbantartása az egyik legfontosabb része annak, hogy profi sportoló vagyok! Általában egész évben játszom. Az európai szezon után úgy tartom magam formában, hogy néhány hónapig otthon, az új-zélandi profi ligában kosárlabdázom. Mindent megteszek azért, hogy fizikálisan folyamatosan felkészült maradjak, és bírjam a hosszú, megterhelő szezonokat: tizennégy éves korom óta minden este legalább harminc percet nyújtok, ez a rutin nagyon sokat segít nekem. A legfőbb célom az, hogy a lehető legjobb profi sportoló legyek, ezért folyamatosan keresem a fejlődés lehetőségeit, mindig magasabb szintre szeretnék lépni. Sosem elégszem meg azzal, ahol épp tartok! Szeretném büszkén és méltósággal képviselni a hazámat és a családomat.
Nagyon szép gondolatok.
S ha már egy új-zélandi srác került a keretünkbe, nem hagyhattuk ki a kérdést: bemutatja-e egyszer nekünk a tradicionális maori harci táncot, a hakát? „Ha megnyerjük a bajnokságot, akkor előadom” – mondta nagy mosoly kíséretében James.
Nos, ha ez összejön, szerintünk az egész csapat hakázni fog…
